Miről beszélek, amikor a betűről beszélek?*

Ezúttal nem az optikai szabályokról, egalizálásról, szó- és betűközökről, olvashatóságról, esztétikáról, szimmetriáról, írástömbről lesz szó.
A betűről beszélek.
A betű organizmusáról ejtsünk pár szót, mert a betű beszél, a betű lát és hall.

A betű hall! A betű legfontosabb élettani funkciója a ritmus. A betűnek belső ritmusa, így belső hallása van. Ahogyan a szív lüktető ritmusa átjárja a testet, ahogyan az univerzum rezgése ott van mindenben, úgy tükrözi vissza a betű (betűtervező) a kor érzelmi, lelki karakterét. A ritmustalan hieroglifáktól eljutottunk a magasabb rezgésszámú fonografikus írásig.

A betű lát! A lefektetett szabályrendszereken túl, ami a betű harmonikus képi kialakításánál fontos, feltétlenül számolni kell a nehezen megfogható íratlan törvényekkel is, mint a látás, lelki és érzelmi világ. Ezáltal tudja a betű elkerülni a sematizmus és a formalizmus csapdáit. Az egyénileg formált betű mindig jobban olvasható, sokkal inkább „látó”, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a kötelező szerkezeti és formai sémákat.

A betű beszél! A betű természeténél fogva beszél, de nemcsak beszél, hanem megszólal és megmozdul, irányul. Az irányulás minden esetben dinamikus azaz mozgásélménnyel jár, ez adja a betű dinamikáját. Az írás hullámzik betűről betűre. A balról jobbra irányuló mozgás megfigyelhető minden nem szimmetrikus betűben is. Az alapforma zártsága ellenére is dinamikusak a betűk. A statika és a dinamika dialektikus egysége az olvashatóság (beszéd) feltétele.


*Murakami parafrázis

fontaid-vi

Do it, send it, support it.

A collaborative typeface for Hurricane Sandy relief
The Society of Typographic Aficionados is organizing Font Aid VI: Aster Affects — a project uniting the typographic and design communities to raise funds for Red Crossrelief efforts after the events of Hurricane Sandy.

[button url="http://www.typesociety.org/fontaid/"]Read more[/button]


Szegi, Amondo, Font Aid 6   (asterisk)   cut aster // wind aster


Szegi, Amondo, Font Aid 2 – 11, September    (question mark)    ghost // revenge

letter_feat

LetterGap Maifesto

Homo sapiens is a strange creature. He thinks more highly of the moment than of the ancient knowledge. The more we devour the one-day knowledge, that is information, the farther we get from the ancient knowledge. The paradox of this situation is that both information and knowledge are transmitted by the letter. The one and still used form of the ancient knowledge is the letter itself. Yes, the letter. Why do not we dare face the fact that our perspective of the past is completely false and so is our perspective of the letter itself?

There is a gap between the letter and its users.

It is time we tucked in what is needed to be tucked in. It is time we got dressed.

However, whom can the renewal of the letter, the typography be required from?

“We are here to be bad”, said Tibor Kálmán. “So, it can be required from the black sheep who dare go against the flow, who roam the unknown and dangerous areas as well, even if they are stigmatized. In this case they are the bad ones, who approach letters in a unique and unusual way and who are still considered eccentric in the profession. They can see the hiatus of writing and they endeavor to fill the gaps.

 

The good definitions of letters are over.

The only readable typography is over.

The unnoticed letter escaping our attention is over.

The submissive thought-transference is over.

 

One thing, however has remained the same, that is the praise of the letter.

The letter is uproarious, it fights and it is the only true terrorist.

Not only is the development of the story of the letter organic, but also its structure and morphology. It has anatomy, physiology, psychology and aesthetics, just like the living organisms do. Thus, the letter is an organism showing its different sides each time. The letter can speak merely through its form, it can mediate emotions, it can transform the meaning and it can sing and scream. “The letter is an animal, it is more dangerous than you are” (sic) – those who recognize this quote can easily continue for the URH*: “The letter is a man; you cannot lose sight of him.”

In the time of Imre Kner typography meant the same thing as printing, however, by now it has been sharply divided. Nowadays typography does not simply mean dealing with the text. There have been attempts for a long time in typography – it can be approached from different angles, not only from conventions. A series of prosodic transformations unfolds before our eyes, how the text transforms into rhythm from which it turns into image. The texture of the letter is undulating just like the prints of the paint roller, or it is standing firmly as a solitary cedar in the storm of time.

It is time we considered the letter differently!

* hungarian undergrund rock band from ’80 years

::

BETŰRÉS

I. rés(!)

Furcsa szerzet a Homo Sapiens. Nagyobb becsben tartja a pillanatot, mint az ősi tudást. Az ősi tudástól annál inkább távolodunk, minél inkább habzsoljuk az egynapos tudást, az információt. A pardoxon ebben az, hogy az információt és a tudást is a betű közvetíti. Az ősi tudás egyetlen ma is használt formája a betű. Igen, a betű. Miért van az, hogy nem merünk szembenézni azzal a ténnyel, miszerint a múltról alkotott képünk a velejéig hamis? Ahogyan betűről alkotott képünk is az.

Rés tátong a betű és azok használói között.
Ideje lenne már betűrni a betűrni valót. Itt az ideje felöltözködni!

De kiktől is várhatjuk a betű, a tipográfia megújulását? – Azért vagyunk itt, hogy rosszak legyünk! – ahogy Tibor Kálmán fogalmaztott. – Nos, a fekete bárányoktól, akik mernek szembe pisálni a széllel, akik ismeretlen és veszélyes utakat is bejárnak, még akkor is, ha megbélyegzik őket. A rosszak, jelen esetben ők, akik különös és nem mindennapi módon nyúlnak a betűkhöz. Akik még a mai napig is különcnek számítanak a szakmában. Ők látják a betűvetés hiátusait, igyekeznek a réseket betömködni.

Vége a jó betűről szóló meghatározásoknak.
Vége a csak olvasható tipográfiának.
Vége a figyelmünket elkerülő észrevétlen betűnek.
Vége az alázatos gondolatközvetítésnek.

Egy valami mégis megmaradt: a betű dícsérete.

A betű harsány, a betű harcol, a betű az egyetlen igaz terrorista.

A betű fejlődésének nemcsak a története organikus, hanem szerkezettana, alaktana is. Van anatómiája, élettana, lélektana és esztétikája, hasonlóan az élő organizmusokhoz. A betű tehát organizmus, amely folyamatosan más és más arcát mutatja. A betű képes beszélni pusztán önmaga formájával is. Tud érzelmeket közvetíteni, jelentést átformálni, dalolni és kiabálni is.
„A betű egy állat, veszélyesebb nálad” (sic!) – akik ráismernek az URH számára már tudják is folytatni, „A betű egy ember, nem tarthatod szemmel”.

Kner Imre idejében a tipográfia egyet jelentet a nyomdászattal, ami mára már igencsak polarizálódott. A tipográfia manapság nem egyszerűen a szöveggel való foglalatosságot jelenti.
Jó ideje léteznek már kísérleti törekvések is a tipográfiában – meg lehet közelíteni a tipográfiát más oldalról, nem csak a konvenciók felől. Prozódiai átalakulások sora tárul elénk, ahogyan a szöveg átalakul ritmussá, majd a ritmusból képpé. A betű szövete, mint megannyi festőhenger nyomata hullámzik – vagy éppen magányos cédruskén áll az idő viharában.

Itt az ideje, hogy másképpen nézzünk a betűkre!

founders_feat

Founders with each other

Amondó Szegi the teacher of KREA questioned  Gábor Kóthay font designer, designers, graphic designer who is the senior-year students in exciting lectures during the first half of the KREA.

Sorry, this time only in Hungarian.

Szegi Amondó: Úgy tudom némi hendikepp is az oka annak, hogy elkezdtél betűket tervezni. Mesélj erről!
Kóthay Gábor: Mire gondolsz? Hogy hármas voltam írásból, mert nem ment a szépírás? Meg az olvasás is nehezemre esett. Mármint a könyvek olvasása. :-) Igen, biztosan ez is közrejátszott abban, hogy tipográfiával foglalkozom. Ezt mostanában diszlexiának hívják, de lehet, hogy csak ügyetlen voltam. Nem ment a magyar szisztéma. Ellentmond a józan észnek,hogy  az emberek írása a dőlt folyó írás és nem az, amit az iskolában tanulunk. A betűk tervezése már egy magasabb szint, mint a betűvetés. Tanulás, érdeklődés és stílusérzék dolga, milyen betűformákra, ritmusra, egyebekre vágysz. Ha revival-eket csinálsz (revival elmúlt korok betűinek, metszeteinek föltámasztása, újrarajzolása), köt a program. Minden más esetben csak az eredetiség számít, az alkotás maga.
Szegi Amondó: Mivel magyarázod azt, hogy az óceán másik felén hamarabb ismerték meg a neved betűtervezőként, mint Budapesten?
Kóthay Gábor: Ez nem olyan különös. Úgy gondoltam, végre komolyan kéne venni ezt a tevékenységet. Azt mondtam, nézzük, a nagyok mit szólnak hozzá. Oda küldtem ki az első betűimet, mert itthon nem volt és most sincs forgalmazó, csak viszonteladó. Aztán fönnakadtak…
Szegi Amondó: Mit jelent számodra az, hogy grafikusként a saját betűidet tudod használni?
Kóthay Gábor: Örömöt. A másokéi is, de ha sajátot használok, még pénzt is spórolok. :-) Viszonylag kevés típust használok. Ez nem magam miatt, mint inkább a megbízók miatt van így.
Szegi Amondó: Mi inspirál a betűtervezés során?
Kóthay Gábor: Egy „mi lenne, ha tudna olyat, hogy…” gondolat, vagy egy tetszetős karakter firkálgatás közben. Mindig más. Leginkább a kíváncsiság. És hogy egyre jobb (perfektebb) legyek.
Szegi Amondó: Miért fontos számodra művészként tanítani is?
Kóthay Gábor: Hogy legyen utánpótlás. Először ez is kedvtelés volt, de ma már legalább olyan fontos, mint az alkotó munka. Így nagyon sok mindent pontosan kell megfogalmazzak és ez rászoktatott, hogy állandóan körüljárjak egy-egy témát, problémát.
Szegi Amondó: A sok-sok betűcsaládod közül azokra vagy a legbüszkébb amelyek “elhíresültek” felhasználásuk okán?
Kóthay Gábor: Részben. Ha a Twilight sorozatra gondolsz, persze büszkeséggel tölt el a tudat, hogy talán van egy kis részem a sikerben. De nem áltatnám magam. Nagyon sokszor láttam már úgy használni a betűimet, amire álmomban sem gondoltam volna. Most jó értelemben vedd a meghökkenésem. Vannak kollégák, akiknek nincs meg az a kötődésük egy fonthoz, ami nekem igen.
Különben is egy csomó még csak a portfóliómba került be, most folyik a kínálás. És ez a lényeg: érdekes-e mások számára is az én bolondériám. Leginkább a feleségemnek tervezett Éva és a Tisza család kedves, pedig ezek még nem is híresültek el.
Szegi Amondó: Bizonyára neked is vannak kedvenc tervezőid – ki vele!
Kóthay Gábor: Nem tudom, inkább fontokat szeretek. Van, aki egy “slágeres”, de van, akinek sok betűjét szeretem. Ez is változik, ahogy maga az ember is. Nyilván a legkedvesebbek, akikhez a saját betűimmel is kötődöm, a forgalmazóim. Volt egy próbálkozásunk, egy nemzetközi társaság, akikkel nagyon szívesen forgalmaztam volna együtt a betűimet, de meghiúsult. Így mindenki maradt azoknál a forgalmazóknál, akiknél eddig is megtalálható volt.
Szegi Amondó: Mit üzennél azoknak, akik most szeretnének belevetni magukat a betűtervezés szövevényes világába?
Kóthay Gábor: Hogy ne féljenek, azt nem mondom, mert a fiatalabb kollégáknak, leendő kollégáknak nincs az a fajta iszonyuk, amit én éreztem a vektorokkal, egyebekkel szemben. És azt is látom, hogy nagy szeretettel rajzolgatnak, írnak mindenféle eszközzel… Hm… Talán, hogy ne adják föl az első néhány kudarc után! Vegyék komolyan magukat, mert csak akkor fogják mások is komolyan venni őket!

Gábor’s Letters